A magyar filmekről…

A filmeket alapvetően több szempont szerint is csoportosíthatjuk. Lehet műfaj szerint, vagy a rendezői szándék szerint is. Sőt akár azt is figyelembe vehetjük, hogy mennyire valósághű. Dokumentumfilmről van szó, netán fikcióról? Aztán persze ráfoghatjuk azt is, hogy vannak a jó filmek, és a rossz filmek. Aztán, hogy melyik film kinek melyikbe fér bele, az már tök szubjektív.

De akár azt is mondhatjuk, hogy vannak a filmek, meg vannak a magyar filmek.

Na jó, igazából én kategorizálom így. De ez nem feltétlenül az én hibám. Mert azt azért valljuk be, ha a magyar filmgyártásra gondolunk, az első szó, ami eszünkbe jut nem a minőség. A magyar filmek között azért találunk szép számmal olyat, amit jobb lenne inkább elfelejteni. Ráadásul szerintem, ha megkérek bárkit, hogy mondjon három rossz magyar filmet, kapásból rávág ötöt.

Aztán mondhatjuk, hogy ez azért elég szélsőséges elképzelés. De valahogy sosem rajongtam a magyar filmekért. Sokszor érzem azt, hogy sablonosak, unalmasak, és utánozni próbálják Hollywoodot. (És persze nem a jobbik felét, hanem inkább a rosszabbat…) Na meg aztán Dunát lehetne rekeszteni gagyi romkomokból. De persze fogjuk rá, hogy én vagyok túl szigorú.

Ám valahogy talán már hozzászoktam mindehhez. Azon szinte már meg sem rezzenek, amikor rossz amerikai film készül. De annál jobban lepődök meg egy jó magyar film megjelenésén.

Ebből adódik a kérdés. Van egyáltalán jó magyar film?

Mindenki megnyugtatására közlöm: van. Szerencsére. Sőt, amit azt illeti, azt hiszem egyre több. Még akkor is, hogyha ezt sokan nem hajlandóak elfogadni. De nem hibáztatom őket, mert ugyan ki adna esélyt egy újabb magyar filmnek, miután majdnem társadalmilag elfogadott tény az, hogy minden magyar film rossz.

Bár szerintem elég lenne ideírnom példaként a Saul fiát, de menjünk azért ennél kicsit tovább. Ott van rögtön a Liza, a rókatündér, ami szerintem, az egyik legötletesebb magyar filmek egyike. Vagy a Swing, ami végre egy olyan zenés film, ami néhány dalnál azért többet is tartogat magában. De ott az Isteni műszak, ami bátran feszegeti a határokat, akárcsak az Utóélet. Ha pedig akcióra vágyunk és thrillerre, akkor a Víkend remek példa rá, na meg ott az egyik legújabb magyar film, a Hurok, amiről szinte csak pozitív hangvételű kritika olvasható.

Ehhez képest úgy tűnik, hogy a magyar filmekre még mindig kicsi az érdeklődés. Azt érzem, hogy kevesen adnak esélyt egy-egy új filmnek, még akkor is, ha az történetesen jó. El kell telnie egy kis időnek, mire a hírek és kritikák után eljut az emberekhez, hogy érdemes megnézni azt a bizonyos filmet. Kellenek azok a pozitív visszajelzések, ami rávesz többeket arra, hogy megnézzenek adott filmet.

Aztán persze utólag jön a nagy megdöbbenés, amikor kiderül, hogy azoknak, akik méltattak egy filmet, igazuk volt. Jó lenne sok ilyen rádöbbenés, és akkor talán az emberek felfigyelnének a mai magyar filmekre jellemző egyértelműen javuló tendenciára. Mert akár elhiszik az emberek, akár nem, jó úton járunk.

Bár a fejemben még mindig külön kategóriát tartok fent a magyar filmeknek, azért már elég széles skálán mozognak ezek a filmek. Mert igenis van köztük olyan, aminek a megnézését nemhogy nem bánja meg az ember, hanem egyenesen élvezni is képes azt.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s