A mítosz. A legenda. A John Wick?

“You stabbed the devil in the back.
To him this isn’t vengeance, this is justice.”

(John Wick 2)

John Wick 2.jpg

Nem vagyok nagy akciófilm rajongó. Mert szerintem sokszor eltörpül maga a történet az akciójelenetek mellett. És én megértem, hogy valaki számára ez érdekes és izgalmas tud lenni, de valahogy nekem mindig kellett valami plusz, valami több ahhoz, hogy egy akciófilmet kedveljek. Vagy ne aludjak legalább el rajta. Úgyhogy nem is sok akciófilmet nézek, és még annál is kevesebbet szeretek.

Aztán néhány hete, mikor szembejött velem a hír, miszerint hamarosan premierezik a John Wick 2. része, utána néztem, mire fel a nagy hype. Sőt, arra is rávettem magam, hogy megnézzem az első részt. És arra a végeredményre jutottam, hogy bár ez a film is pont beleillik abba a sémába, ami miatt nem szeretem az akciófilmeket, valamiért mégis érdeklődni kezdtem iránta. Na meg a folytatás iránt. Úgyhogy gondoltam egyet, és beültem a moziba, és azt kell mondanom, határozottan nem bántam meg.

Continue reading “A mítosz. A legenda. A John Wick?”

Advertisements

Szünetelés???

Egy ideje már nem írtam az oldalra. Egészen pontosan két hónappal ezelőtt volt utoljára poszt. Ami hát nem a legjobb, és eddig mindig ott motoszkált bennem, hogy azért ezzel is foglalkoznom kell. Szóval arra gondoltam, hogy kicsit helyzetjelentek. Csak így gyorsan. Röviden és tömören. (Na jó, lehet kicsit csapongóan…)

Szóval a helyzet az, hogy lassan egy hónapja dolgozni kezdtem. (Végre… ) És egyelőre ez minden erőmet leszívta, amit például a blogra tudtam volna fordítani. Oké, tudom, ez nem mentség. Bár ettől függetlenül, annak szánom. (Jó, tudom, hozzáállás nulla.) Szóval ez inkább amolyan kényszerszünet volt a részemről. Mert bár szívesen írtam volna posztokat, valahogy sosem úgy jött ki a lépés, ha pedig éppen időm még lett is volna, közbejött valami, és mégse tudtam leülni, hogy összehozzak valami értelmeset. Értelmesnek tűnőt.

Most már talán kezdenek lecsillapodni körülöttem a kedélyek. Jobban átlátom a saját időmet, és ezáltal jobban be is tudom osztani. Ami hát szerintem mindenképpen előny, ha van az embernek blogja, amivel szeretne foglalkozni. És amire ugye csak szabadidőben van ideje.

Úgyhogy, ami ennek a kis posztnak a célja lenne, az valami olyasmi, hogy nem tűntem el, és még mindig szívesen írok ide. Most már időm is lesz rá, remélem. Úgyhogy hamarosan érkezik egy olyan új poszt, ami már valóban értékelhető lesz, és nem csak egy magyarázkodás. Szóval tartsatok továbbra is velem, mert kényszerszünetek ide vagy oda, azért ez a blog még mindig a szívem csücske. 🙂

Kedvenc karácsonyi filmjeim

Karácsonyi filmekből tény ami tény, hogy van egy rakás, ráadásul minden évben megjelenik még legalább kettő, ami bővíti a karácsonyi repertoárt. Ezekből aztán mindenki választhat kedvencet magának, és úgy gondoltam, megosztanám veletek az én kedvenc karácsonyi filmjeimet. (Vigyázat, nem lesz túl izgalmas válogatás…)

tumblr

Continue reading “Kedvenc karácsonyi filmjeim”

Azok a bizonyos zsiványok

Nagyon sokáig nem voltam egy kifejezetten nagy Star Wars rajongó. De igazából csak azért, mert sosem voltam képes rávenni magam, hogy úgy tényleg végignézzem az összes filmet. Aztán egyszer – némi testvéri ráhatásra – végül mégis úgy döntöttem, hogy adok már egy esélyt ennek a sztorinak. Mert hát a sok rajongó csak nem tévedhet, plusz én az a típusú ember vagyok, aki szívesen rajong dolgokért. Úgyhogy belevágtam, és szerintem az egyik legjobb döntésem volt – már ami a filmeket illeti.

Na nem azért, mert amúgy a Star Wars annyira hibátlan lenne. Vagy annyira izgalmas lenne. Vagy annyira érdekes lenne a történet. (Na jó, ebből lehet az jött le, hogy nem is szeretem… Hoppá…) Hanem azért, mert ez tényleg egy olyan történet, ami generációkon ível át. És nem csak a történetben, hanem a valóságban is. Bár tény, hogy én egy kicsit később huppantam fel a csillogó hype paripára, de valahogy jó érzés tudni, hogy mennyi emberrel lehet osztozni valaminek a szeretetén. Continue reading “Azok a bizonyos zsiványok”

Mi kell egy történethez?

Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy írni felettébb könnyű elfoglaltság, hiszen csak leülünk és írni kezdünk, annak elmondanám, hogy téved. Tapasztalatból mondom, hogy írni fárasztó, időigényes és idegőrlő. (És még bőven folytathatnám a sort.) De közben mégis van benne valami, ami miatt szívesen ír az, aki ír. Talán azért, mert ezáltal olyan világot teremthetünk, amely csak a miénk. Ahol a mi szabályaink érvényesülnek, és ahol a mi kezünkben van a döntés. Úgyhogy igen, írni nehéz, de közben szuper jó dolog.

tumblr_inline_o9a2emddx21s98e6x_500

Viszont ennek is megvannak a fontos részei, úgyhogy vegyük sorra, mi az a legfontosabb négy dolog, amit mindenképpen végig kell gondolnunk, mielőtt írni kezdünk. Continue reading “Mi kell egy történethez?”